Superman II. The Richard Donner Cut

2009.11.02. 16:13 | Lestat a vámpír | 1 komment

Ahogy azt az előző bejegyzésem, hosszabban kifejtettem a Superman 2. része kétféle verzióban létezik. Van az eredeti moziverzió, amit Richard Donner jegyez a filmográfiáján és van ez, a Richard Donner féle rendezői változat. Kereskedelmi forgalomban sokáig nem volt kapható a The Richard Donner Cut, de 2006-ban a Superman visszatér apropóján (bár maga a Visszatér a Lester féle változatot követi) a Warner végre megkönyörült a piros köpenyes superhero rajongóin és a sorozat teljes újrakiadásához csatolta a valljuk be lényegesen jobban sikerült speciális verziót. Az írás elég SPOILERES-es lesz, tehát ne mondja senki, hogy én nem szóltam.

Bár magát a Superman 2-t már elemeztem mégis ki kell térnem a speciális verzióra is, mert bár ugyanarról a filmről van szó, de sokszor mégis, mintha egy teljesen más alkotást néznénk. Így ez az írás leginkább összehasonlítás lesz, amiben elmondom, hogy miben más, miben jobb és miért jobb a 2006-ban megjelent változat az eredetinél. Már a kezdet előtt is egy sokat sejtető felirat jelenik meg egy fekete háttér előtt, ami lényegében azt tartalmazza, hogy a következő film azt mutatja be ahogy a Superman 2 eredetileg tervezve volt és ahogy le kellett volna forgatni. A következő felirat pedig sajnos a film legnagyobb hibáját tárja elénk: "Néhány jelenet, amit nem sikerült leforgatni próbafelvételekből származik." Ez sajnos párszor eléggé kitűnik, de szerencsére nem beszélhetünk hosszú percekről, hiszen Donner távozása előtt már leforgatta a mozi több, mint 80%-át, néhány jelenet pedig a moziverzióból lett bevágva.

A Warner egyébként a csak a duplalemezes DVD-n kiadott filmet, egy szerintem nagyon szép gesztusként, ismét egy kis felirat formájában Christopher Reeve emlékének ajánlja, aki nélkül sosem hitte volna el a világ, hogy egy ember képes repülni.

Na és akkor végre lássuk a különbségeket. Az egyik legfeltűnőbb a stáblistán van, a világ valaha élt egyik legjobb színészét, Marlon Brando-t ismét a főszereplők között találjuk, ide ugyanis bevágátk Brando minden jelenetét amit a 2. részben forgattak vele és hát őt mindig öröm vásznon látni. Itt a sokkal rövidebb játékidő alatt, nagyjából az első résszel megegyező játékidőt kap Jor-El és hát Clark is értelmesebb módon szerzi vissza az erejét a segítségével. Itt ugyanis azt Jor-El adja vissza a szuperképességeket, ez a végső ajándéka, "The Son becomes the Father, the Father becomes the Son."

Lester vígjátékosra és humorosra vett stílusa után pedig végre ismét visszatérünk Donner, nagyszabású és epikus látásmódjához, minde rendezésben, mind pedig történésekben. A gyenge gegeket és poénokat és a gyermeteg túlzásokat sikerül száműznie végre Donner-nek és visszakomolyodunk az első rész szintjére. Egyedül a Niagara-nál játszódó marhaságnak nem kellett volna bent maradnia, egy gyerek továbbra sem zuhan 15 másodpercet még a világ egyik legmagasabb vízesésének a tetejéről sem.

A szerelmi szál is maradt az első epizód szintjén, Superman titka is értelmesebb módon derül ki (itt Lois átveri így ráveszi, hogy felfedje valódi kilétét).

A trükkök viszont sajnos Donner verziójában is gyengébbek, mint a nagynevű elődnél, de ezen itt még ne akadjunk fel, majd a harmadik és negyedik epizódnál, bár ott is ez lesz a legkisebb gond.

És most lássunk pár jelenetkülönbséget, erőteljesen sok SPOILER-rel de máshogy egész egyszerűen nem lehet leírni és kifejteni a két változat különbségeit. Elsődleges és talán legfontosabb, hogy a fő harci szcénából sikerült kivágni a marhaságokat és poénkodásokat. Superman is megmarad úriembernek és nem rúgja fejbe nekirepülésből (ostobán és feleslegesen túljátszott mozdulattal) Ursa-t és végre többször meg is ütik ököllel egymást, nem csak lökdösődnek és tereptárgyakat vagdalnak egymáshoz. Non is kap végre egy akkora állast Kal-El-től, amilyen kijár neki. Ami pedig külön öröm, hogy itt Superman nem szambázik végig a fél világon egy USA szászlóval, heveny hányingert okozva nekem, hanem csak szimplán repül egyet bolygónk körül. A Fehér Ház elfoglalása is keményebbre sikerült, ahogy Zod M16-ossal darálja az őrőket nagyon jó kis jelenet, és összességében is sokkal durvábban (mondhatni valósághűbben) bánnak a szegény őrökkel.

Na a mai bejegyzés csak ilyen kis rövidke lett, de hát, mint azt fentebb is írtam magát a Superman 2-t már kiveséztem és az összes különbséget és változtatást meg nem akarom lelőni, mert akkor ennyi erővel másodpercekre lebontva leírhatnám ide az egész mozit, csak épp értelme nem lenne annak. Mindenképpen ajánlott megnézni a The Richard Donner Cut-ot, nem csak az Acélember rajongóinak, hanem mindenkinek ugyanis egy lényegesen komolyabb, epikusabb, élvezhetőbb és méltóbb folytatása a Superman szériának, mint Lester filmje.

80%

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lestatavampir.blog.hu/api/trackback/id/tr271493391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

brundle 2010.09.16. 22:30:55

Hát le a kalappal donner ellőt hogy be fejezte a filmet, még ha két korábbi superman szinész javaslatára is de be fejezete a filmet. Sajnos ez nem teljes film mert egy része nem teljes felvételekből áll, De ettől fügetlenül még mindig jobb lett mint a lester féle verzio lester is maradt volna a testőr filmeknél mert a superman-t bizonyos értelemben ő vitte le oda ahol aztán ki kötött mármint a reeve féle széria. Szoval a film az ugy jo ahogy van és nagy kár hogy ki dobták donner-t a projekt-ből, mert ő rá érzett a superman lényegére ellentétben lesterrel aki nem tudta hogy kell jol superman-t rendezni.