Nem is olyan régen, egy (egyébként teljességgel átlagos) romantikus vámpírregénynek és az abból készült (ha van ilyen még átlagosabb) filmadaptációjának köszönhetően soha nem látott vámpírdivat és vámpírláz köszöntött be nagyjából az egész világon. Bizony újra divat lett vérszívó barátainkról filmet készíteni és ezek többsége alapvetően sikerre is van ítélve (minőség ide vagy oda). Valószínűleg ez indíthatta el a készítőkben azt az elképzelést, hogy ha már a vámpírok feltámasztása (és sajnálatos lebutítása, úgymond 21. századivá gyúrása) ilyen remekül sikerült, akkor eljött az idő, hogy felélesszék a szombat esti fekete-fehér horrormatinék másik legendás és jellegzetes alakját: a farkasembert, avagy a vérfarkast. Korábban volt már hasonló kísérlet ebből a műfajból, igen a Van Helsing című katyvaszra gondolok, ami bár a maga módján még szórakoztatónak is mondható, horrornak egyáltalán nem mondható, amellett pedig még bukta is volt (kritikailag mindenképpen).

Lawrence Talbot sikeres színész, a bátyja halálhírét követően visszatér szülőfalujába Blacmoor-ba, hogy kinyomozza a valódi okot. Újra találkoznia kell apjával, akivel anyjuk tragikus öngyilkossága óta nem is beszélt. Hazatérve azt tapasztalja, hogy a falusiak egy legendabeli szörnyetegtől és démonoktól rettegnek. Először próbál reális magyarázatot találni a bátyja és a falusiak kegyetlen halálára. Később maga is összefut a szörnnyel, de a találkozás nem szerencsés, a bestia megharapja. Bár a seb szinte magától begyógyul, az igazi rémálom még csak kezdődik, hiszen közeledik a telihold ideje.

A készítők célja teljesen nyilvánvaló és világos. Nem megreformálni és megújítani akarták a farkasember mítoszát, hanem annak legrégebbi gyökereihez igyekeztek visszanyúlni. Az egész film a régi, '40-es, '50-es évek szombat esti Hammer filmjeinek, és a '80-as évek remake-jeinek hangulatát idézi, kezdve a kosztumöktől a vérfarkas megjelenítéséig. Látszik, hogy több filmből merítettek az alkotók, mégi leginkább az 1941-es Farkasember című alkotás adja az alapot, de nem mehetünk el a Farkasember Londoban című mozi mellett sem, hiszen hősünk is látogatást tesz a Temze parti városban. Így tehát elég erős retro-s hangulat hatja át a Joe Johnston által levezényelt horrort, ami igazából a legnagyobb értéke a mozinak, más téren sajnos korántsem ilyen erős.

Johnston korábban díszlet és látványtervezőként kereste a kenyerét, ami látszik is a végeredményen, mert a kosztümök, a díszletek és az effektek profi munkák. A farkesember megjelenítése egyértelműen a '80-as éveket idézi, CGI helyett jelemezeket és maszkokat használtak, egyedül az átváltozás számítógép által generált jelenet, de abszolút remek munkát végeztek, ilyet talán még nem is láthattunk hasonló témájú filmekben. Rendezés terén már sajnos nem vizsgázik ilyen jól Johnston, a karakterábrázolás átlagos és sekélyes és még a nagy színészeknek sem sikerül igazán elmélyíteni a figurákat.

A forgatókönyvet gyakorlatilag a már fentebb említett filmekből ollózták össze, erősnek így semiképp nem mondható, de remake-eknél amúgy is ritkán szokott ez előfordulni. Találkozhatunk az összes farkasemberes klisével és sablonnal. Akinek pedig az apával (Anthony Hopkins) kapcsolatos "csavar" meglepetésként szolgált az valószínűleg nem látott még filmet (ez már kb. az első félóra után kiszámítható) és most legyen szíves megfejelni a monitort.

Horrorelemkből viszont ismétcsak jól vizsgázik a film. Nem tudom, hogy a moziverzióban mennyi vér és gore jelenet volt, de az általam látott Unrated verzió nem hagjya cserben a nézőket ezen a téren. Van itt minden ami horrorfanatikusnak kell, vér, széttépett hullák, lerepülő fejek, spriccelő vér, kiharapott máj (máj volt az ugye, nem tudom pontosan megmondani, nem látszódott a vértől), lecsupaszított bordák és ömlő vér. A két vérfarkas párbaja azonban csalódás, rövid és nem túl ütős, leszámítva persze a végét.

A zene felismerhető, nagyon jó Danny Elfman munka, sokkal jobb, mint például az Alice-nél volt. Az ijesztgetős jelenetekhez ügyesen aládolgozik a muzsika.

A színészi felhozatal névleg nagyon erősnek tűnik, alakítás terén leginkább átlagos. Anthony Hopkins ugyebár nem tud hibázni, de itt sajnos nem tudja hozni a tőle megszokott szenzációs szintet. Benicio Del Toro is idomul sajnos a film szürkés látványvilágához, nem tud életet lehelni karakterébe.

A Farkesember egy régi műfajt elvenít fel, helyenként remek, máskor pedig teljesen átlagos megvalósítással. Mégis én főleg horror és vér igényem kielégítését vártam el tőle ez pedig sikerült neki. A kiszámítható sztori és az átlagos színészi játék azonban ront a szinten így végül bár meglepően jó értékelést kap a végére, ez egyedül a vérnek és beleknek köszönhető. Nem valószínű, hogy még egyszer megnézném. De rossznak abszolút nem mondható.

60%