Ridley Scott Gladiátora óta reneszánszukat élik a történelmi környezetbe ágyazott kalandfilmek. A fent említett mesterművet azóta rengetegen próbálták meg követni, esetlegesen utánozni, kisebb vagy nagyobb sikerrel. Jelen írásunk tárgya annyiban különbözik, hogy nem csak a megközelítés történelmi, hanem maga a történet is. A híres kilencedik légió rejtélyes eltűnése azóta is felfedetlen titok a történelemben. A legelfogadottabb magyarázat talán az, hogy a megerősödött pikt törzsek támadásának estek áldozatául (a film is ezt a vonalat veszi fel). Neil Marshall rendező saját bevallása szerint sokszor haladt el a fal romjai mellett ami a rómaiak utolsó védvonalát képviselte a vérszomjas brit hordákkal szemben és így született meg benne ezen film ötlete. A rendező neve egyébként olyan filmekből lehet ismert, mint a Dog Soldier, vagy a 2005-ös év egyik legjobban sikerült horrorja a The Descent (magyarul a Barlang). Most más műfajban próbálta ki magát, lássuk hát, hogy vizsgázott az angol direktor.
A Krisztus utáni második században járunk, róma Britannia provinciájában. A Kilencedik légió amolyan adu ász hadtest, ők a legkeményebb katonák, őket vetik be a legveszélyesebb helyzetekben, békeidőben pedig, igazi keményfiúk módjára kocsmai harcokban múlatják az időt. Őket küldik tehát az erőre kapott pikt törzsekkel szemben is, kísőrőnek pedig megkapják Etain-t a néma, de veszélyes pikt vadászt, hogy majd nyomravezessék őket. A sereget azonban csapdába csalják és majd' mind egy szálig lemészárolják őket. A megfogyatkozott sereghez csatlakozik később egy római centúrió aki a piktek fogságából szökött meg. A cél adott: eljutni a római védvonalak mögé, nyomukban a vérszomjas Etain-nel és vadászaival.
Bár a bevezetőben történelmi kalandfilmről beszéltem, ez mégsem teljesen igaz, hiszen itt a túlélők menekülését követhetjük figyelemmel, ennek megfelelően. Így kaland helyett sokkal inkább üldözést, kétségbeesett futást és erőszakdömpinget kapunk. Amit én nagyon hiányoltam a moziból, az a szökevények belső konfliktusai. Nem kapunk igazi karakterábrázolást, a figurák csak fel vannak skiccelve, így tehát a különbözöségük, eltérő céljaik nem tudnak tisztességesen kibontakozni, nincsenek köztük vérre menő viták, amik ilyen helyzetben elkerülhetetlenek lennének. Marshall tehát ezt a fontos momentumot (is) feláldozta a szórakozás, a sebesség és a vér oltárán. Pedig ha ezt sikerül megoldani (a lehetőség adott volt) akkor a végeredmény is sokkal jobb lehetett volna. Ehelyett kapjuk az eszeveszett rohanást.
Amit mindenképp a pozitívumok listájára kell felírnom az az, hogy a Kilencedik légió egész egyszerűen gyönyörű tájakon játszódik. A hó szépen hull, az erdő bár nem túl változatos helyszín mégis szépnek kell mondanom, de vannak itt folyók, vízesések és minden ami kell. Plusz szépnek még fel lehet hozni Olga Kurylenko-t de róla majd később beszélek inkább.
Külön üdítő pedig, hogy az elmúlt évek PG-13-as korhatárú filmjei és a Ridley Scott féle Robin Hood sajnálatos vértelensége után üdítő látni, hogy Neil Jordan végre be merte vállalni a nagyobb korhatárt. Itt szinte 10 percenként ömlik a vér, reccsennek a csontok, metsződnek fel a nyakak, embereket nyársalnak dárdával, zúzódnak be koponyák, hullanak a végtagok és repkednek a fejek. Azt említettem már, hogy ömlik a vér? Szóval az olyan perverz vérbuziknak, mint én is vagyok ezen a téren maximálisan kielégítő a film. A film gyorsaságából adódóan ezek a nem épp visszafogott akciószcénák ráadásul minimális szünet után követik egymást, egy percig sem unatkozik tehát az ember. Hiba viszont, hogy egy rendes, erőteljes fináléhoz sajnos nem marad életben elég ember, azért kicsit nagyobb fight kellett volna oda.
A korhűség viszont rendben van, a katonák úgy néznek ki, ahogy egy római légiósnak ki kell, egy szál páncélban fagyoskodnak a brit tél hidegében. A piktek megoldása is ok, a harci festések, az állati bőrök, a barbár fegyverek mind hasonlít arra, hogy az ember, hogy képzelne el, egy korabeli törzset. A zene viszont nagyon felemás, az akciórészeknél jól hangzik és dübög, a többire pedig igazából már nem is emlékszem, nem igazán hagyott mély nyomokat bennem.
Quintus centúrió szerepében Michael Fassbender-t láthatjuk, nem is játszik rosszul, de kétlem, hogy bárkinek is emiatt a szerep miatt marad majd meg az emlékezetében. Etain szerepében pedig Olga Kurylenko tetszeleg, főleg tetszeleg igen, mivel karaktere néma, ezért szöveget sem kellett tanulnia. Ellenben harcos amazonként is baromi jól néz ki, nekem különösen bejönnek a filmekben az ilyen nők, festett arcával pedig nagyon szépen tud csúnyán nézni. Alakatából kifolyólag ugyan kicsit hiteltelen erre a szerepre, de külseje miatt ezt most néma fejlehajtással elnézzük neki.
Sok ziccert kihagyott a Kilencedik légió, a karakterek egy A/4-es lap mélységével rendelkeznek, a fináléért kár, de valahogy mégis szórakoztató kis film lett belőle a végére. Gladiátorhoz hasonló klasszikussá válnia pedig még annyi esélye sincs, mint Kiszel Tündének pozitív eredményt elérnie egy IQ-teszten. De vérgőzössége, pergő irama, szép helyszínei (igen, ezt nem studióban forgatták, hanem kint az erdőben) és a szexi Olga Kurylenko miatt egyszeri megnézésre abszolút tökéletes. De szigorúan csak egyszer. A végeredmény azonban így is inkább az átlagoshoz van közel.
55%
