A világvégéről szóló, posztapokaliptikus filmek zsánere alighanem mindneki számára ismert hiszen azt hiszem a legtöbb ember az épp aktuális környezeti katasztrófákról szóló hírek, az ember természetet pusztító és kizsákmányoló tevékenysége, vagy az épp fellángoló háborús helyzetekről hallval legalább egyszer elgondolkodott azon, hogy hova is tart épp a világunk, milyenné is igyekszünk éppen tenni. Ez a műfaj pedig épp erre a kérdésre mutat egy nem túl bizalomgerjesztő, sőt inkább sötét és elkeserítő választ. Választ ami talán gondolkodásra kényszerít minket és változtatásra ösztönöz. Persze mind tudjuk, hogy valódi előrehaladást ebben a témában nem egy film előidézni, de ha már elgondolkodtat talán elért valamit. Mindegy, lényeg a lényeg, hogy eddig olyan klasszikusok születtek a témában, mint a Mel Gibson-t szupersztárrá emelő Mad Max első 2 része (a harmadikról inkább említés se legyen, a hideg kiráz attól a gagyitól), a nagyot hasalt Kevin Costner-es Waterworld, de sokan már a nemrég megjelent az Út című mozit is ide sorolják Viggo Mortensen-nel a főszerepben. Spoiler a későbbiek során előfordulhat, szóval olvasás csak saját felelősségre, nagykorú felügyelete mellett ajánlott.:D
30 évvel a nagy világáégés után kapcsolódunk be a történetbe. Az atomháború tökretette a Föld ózonrétegét és sivatagot csinált a világból. A víz luxuscikknek számít és az emberek akár ölni és képesek érte. Elhagyott, kiégett épületek, rozsdás autóroncsok és temetetlen holltestek visznek csak változatosságot a kietlen homokvidékekbe. Egy ilyen tájon vándorol nyugat felé Éli, a hátizsákjában egy könyvet cipelve, ami alapvetően megváltoztathatja az egész világ sorsát. Épp ez a könyv, az utolsó példány érdekli a helyi városka önjelölt urát Carnegie-t is aki semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy a célját elérje és ezzel végleg megszilárdítsa hatalmát a világvége utáni világban.
Az Éli könyve abból a szempontból érdekes, mint film, hogy bár egy posztapokaliptikus víziót tár a szemünk elé nem feledkezik meg arról sem, hogy közben végig szórakoztató legyen. Még az is előfordulhat, hogy időnként elmosolyodunk, főleg az olyan kis poénocskákat amikor az idős házaspár lejátszójából egy '80-as (ugye '80-as??) évekbeli sláger a Ring My Bell csendül fel ebéd közben és hasonlók. De a másik téren sem vall szégyent, a hangulat köszönhetően a díszleteknek és a kietlenségnek kellően borongós és nyomasztó, annak ellenére, hogy tulajdonképpen végig vakítóan (esetünkben szó szerint) süt a nap.
Az akciójelenetek kivitelezése engem bevallom meglepett, nem számítottam ilyen brutálisan megoldott és végre követhetően vágott, véres harcokra. Az egyetlen baj, hogy ezekből kevés van és ennek csak az szólhat mentségére, hogy a hangsúly nem is ezen van.
Hanem a fő téma a vallás és a hit körül forog. A háború utáni vallásellenesség amit említenek akár ránk is utalhat, hiszen most a mi időnkben soha nem látott módon igyekszünk életünk minden területéről száműzni Istent és Jézust, ami nem egy pozitív dolog szerintem. Ugyanis Denzel Washington figurája is épp erről ad képet, hogy a hit igenis fontos, hogy képes reményt és erőt adni az elesetteknek, hogy annak a bizonyos könyvnek a tanításai nem is ostobaságok, hogy általuk talán szebbé és jobbá tehetnénk a világot és a kapcsolatunkat embertársainkkal. Utazásai során pedig rá mintha a gondviselés is vigyázna, hogy küldetése sikerrel járjon. Vele áll szemben Gary Oldman Carnegie-je, aki a tanítást saját céljaira és hatalmának növelésére akarja felhasználni ő a tipikus példája annak, hogy rossz kezekben micsoda pusztító fegyver is lehet a hitből, ahogy történt ez nemegyszer a történelem során. Ha nagyon továbbgondolunk akár az is eszünkbe juthat, hogy Éli képviseli a tiszta isteni tanítást Carnegie pedig az egyházat ami ezt eltorzítja és önös céljaira fordítja.
Denzel Washington jól alakítja (a túl nagy színészi teljesítményt azért nem igénylő) a szerepét, de nem kiemelkedő, azért láttunk már tőle jóval többet is, elég csak a Tűzben edzett férfi-re gondolnunk. Gary Oldman sokadik negatív szerepében ismét tökéletes, de ilyen karaktereknél ő nem is tud hibázni. Mila Kunis lóg ki egy kicsit a sorból, aki azon kívül, hogy tényleg gyönyörűszép nőről van szó esetében túl sok mindent nem rak hozzá a filmhez, a harcosnővé válása pedig a végén pedig még felesleges és logikátlan is. Mellettük pedig feltűnik még a Róma zord arcú legionáriusa Titus Pullo, aka. Ray Stevenson akit főszerepben láthatunk a Megtorló: Háborús övezetben. Szerepe túl sok mindent nem várt el tőle, elég volt morcosan néznie, azzal meg neki sosem volt gondja.
Borús hangulatú, szórakoztató, de a műfaj követelményeit is betartó, összességében profin összehozott kis világvége mozi lett az Éli könyve, amibe még egy kis vallásos példabeszéd is belefért és szerencsére ezen a téren nem szaladt el a készítőkkel a ló. Olyan klasszikus, mint a Mad Max és társai persze soha nem lesz, erre minimális esélye nincs, de a témára fogékonyaknak egy nézést mindenképp megér, és a 2010-es (eddigi) mezőnyben is elől foglal helyet.
70%
