Stephen King alighanem a világ egyik leghíresebb és legjobb írója. Műveit az irodalmárok mostanában a a modern szépirodalom kategóriájába sorolják, tehát több, mint egy egyszerű horroríró. Könyveiből, novelláiból eddig számtalan filmfeldolgozás készült, több-kevesebb sikerrel. Az adaptációk nagy része valljuk be gyengére sikerült, pedig olyan híres nevek próbálkoztak velük, mint John Carpenter, sőt a Maximális túlhajtás című filmet maga az írózseni King rendezte (nem kellett volna, suszter maradjon a kaptafánál, King sajnos egyáltalán nem olyan jó rendezőnek, mint írónak). Azonban vannak nagyon jól sikerült próbálkozások is (Kubrick féle Ragyogás, Az eminens stb...), sőt igazán kiemelkedő alkotások is születtek King műveiből. Ilyen a magyar gyökerekkel rendelkező rendező Frank Darabont két filmje is: a Halálsoron és a Remény rabjai. A direktor most pedig újból a zseniális író egyik munkájából rendezett filmet.
Egy tóparti eldugott kisvárosra éjszaka az évszázad vihara támad. A károk hatalmasak így aztán a David Drayton a fiával és a szomszédjával a városka szupermarketjába indulnak. Azonban a hegyek közül sűrű ködfelhő ereszkedik a városra. A ködben pedig az emberi elme számára elképzelhetetlen szörnyűségek lapulnak. A fél városi lakosság a szupermarketban reked. És itt kezdődnek az igazi gondok, meg kell próbálniuk együtt megoldani a gondot, miközben egyre fogyatkoznak.
A történet tehát alapvetően remek, hiszen King műről van szó (ezúttal egy novelláról), ez tehát adott. A horror elemek sem hiányozhatnak, a mozi elég véres, minden szörny támadásnál folyik a piros lé rendesen. De, mint azt majd a film nézése közben felfedezzük A köd nem erről szól. A szörnyek megvalósítása, a CGI hagy némi kívánnivalót maga után, 2007-ben azért ennél sokkal többet lehet alkotni a technika rendelkezésre áll hozzá, bár a költségvetés valószínűleg nem tette ezt lehetővé, de ez nem akkora hiba, hogy emiatt lehúzzuk az egyébként maradéktalanul élvezhető film értékelését. Azt az elején le kell azonban szögezni, nem pusztán horrorfilmről van szó, hanem nem csalódva Darabont-ban bizony annál jóval többről. A kötelező horror elemeken kívül, nagyon jól működik a thriller és a dráma rész is. A valódi hangsúly ezúttal azonban a drámán van. Itt végre nem a különféle lények, nem a halálos áldozatok száma, nem a vér vagy az olcsó ijesztgetés a lényeg, hanem a boltban rekedt emberek kálváriája. Frank Darabont mozija tökéletesen mutatja be, hogy az ember, hogy viselkedik a bezártság és a félelem hatására. Ahogy szép lassan eltűnik belőle a civilizáció és újból az őskori vagy, mondhatni állati ösztönök törnek elő. Ahogy ezt ki is mondatja az egyik szereplőjével, amint az emberek össze vannak záródva csoportokra szakadnak és azon kezdik törni a fejüket, hogyan öljék meg egymást. És tény, hogy a mondat folytatásában is van igazság: erre találta ki az ember a politikát és a vallást. A boltban is pont ugyanez zajlik le, az emberek táborokra szakadnak és ezek a táborok rövid úton ellenségei lesznek egymásnak. Ez a drámai feszültség vonul végig a filmen, a szörnyek és a fojtó köd csak statisztálnak hozzá. A hangulat és a suspense pont emiatt olyan erős, nem a természetfölötti lények követik el a szörnyűségeket, hanem a megfélemlített, összezárt emberek egymás közt, egymással. Akik az idő múlásával szinte minden emberi tulajdonságukat levedlik magukról, szinte már állat alatti lénnyé válva. Tehát a King által megírt társadalomkritikát sikerült átadaptálni a filmvászonra. A színészek alakítása pedig kellően jól hangsúlyozza ezt. Thomas Jane fejlődő tendenciát mutat színészet terén, szerintem jól játszott (kinézete pedig tökéletessé tette a szerepre, neki amolyan tipikus jópofa haver srác a szomszédból fizimiskája van, jellemzően olyan fickó benyomását kelti akit szívesen hívsz meg este sörözni, vagy áthívod a kerítésedet javítani), egyedül a mozi végén az autóban találtam gyengének a játékát. Azonban a mozi igazi sztárja és a legjobb színészi teljesítmény szállítója Marcia Gay Harden. Az idegesítő karakterek eljátszásához is kell egy bizonyos színészi képzettség, neki úgy látszik ez tökéletesen meg is van. Annyira hitelesen alakította a túlbuzgóan vallásos, önjelölt "istenhírnökeésmosténleszekanagypróféta" nőt, aki állandóan a Jelenések könyvéből idéz (furcsa, a Bibliának ez a fejezete valahogy szinte az összes katasztrófára ráhúzható), hogy az eszméletlen. Én Tom Jane helyében már az első monológja után felhasogattam volna a baltával és kiszórtam volna a bolt elé, egész egyszerűen annyira irritáló és idegesítő volt végig. Mivel valószínűleg a cél is ez volt én fejet hajtok a színésznő előtt. Alakítása még azt a tényt is elhomályosítja, hogy karaktere az egyház és a vallás ellenszenvessé tételére volt hivatalos, ahogy az mai modern amerikai filmekben dukál.
Nos tehát A köd egyike lett a jobban sikerült Stephen King adaptációknak, társadalomkritika és mondanivaló a helyén, ügyes horrorelemek, feszült thriller hangulat, és a színfalak mögötti dráma jól összerakott kis elegye. Azonban az ami miatt végül ennyire pozitív értékelést kapott tőlem az a lezárása. Ennyire pofáncsapós, morbid, Depi End véget Hollywood-i filmben ritkán lát az ember. Én személy szerint régóta vártam arra, hogy horror vagy katasztrófafilm végre meg merje ezt lépni. Végül pedig A köd című filmtől kaptam meg. Frank Darabont tehát harmadszorra is betalált King adaptációval, remélem még további hasonlóan jól sikerült alkotások követik majd ezt a sort.
80%
