Avatar. Alighanem már hónapok óta ettől a címtől hangos a világ mozijainak jelentős hányada. Rengeteg éve készül, egész weboldalakat lehetne megtölteni a filmről kikerült hírekkel és információkkal. A filmrajongók igazi Messiásként tekintenek James Cameron legújabb művére, technológiai forradalmat várva el az alkotástól. A várakozás hatalmas és végre valahára mozikba került 2D-ben, 3D-ben, IMAX 3D-ben is. Most világszerte több millió gyerek próbálja rávenni a szüleit, hogy gazdasági válságra és pénzügyi nehézségekre tekintet nélkül vigye el őt a filmre, vagy legalább a jegy árát adja a kezébe, hogy megnézhesse, tinédzser fiúk akarják rávenni a barátnőjüket, hogy ámuldozzon vele a fantasztikus látványon, vagy felnőtt baráti társaságok döntenek úgy, hogy meló után a szokásos kocsmázás helyett inkább az Avatar-t választják. Lehet, hogy kicsit elragadtattam maga, de nagyjából közel jártam az igazsághoz, az egész világon úrrá lett az Avatar láz. Mi sem természetesebb tehát, hogy ezt bizony nekem is látnom kellett, méghozzá nem is akárhogy: 3D-ben, mert úgy üt igazán a film.
Nehéz helyzetben vagyok így most az értékeléssel, mert várnom kellett már eleve az élménnyel, hogy kellően tudjon ülepedni és reálisan tudjam értékelni. Reálisan, ami talán, sőt lehet, hogy nem fog sikerülni. Hogy miért nem? Hadd válaszoljak saját kérdésemre: mert a látvány, egész egyszerűen elvarázsolt. Azt most az elején ki merem jelenteni, hogy a moziba került 3D-s cuccok közül James Cameron új üdvöskéje viszi a pálmát, látvány terén mindenképp. Sőt talán más téren is, hiszen a mezőny valljuk be annyira azért nem erős, a Kémkölykök, Cápasrác és Lávalány szintű ökörségeket nem nehéz felülmúlni (gyakorlatilag a mélypontot képviselik), a koncertfilmek (U2 3D) már csak műfajuknál fogva sem játszanak, a horrorfilmek (Véres Valantin 3D) megint nem az a kategória ugye és hát az animációs filmek közül sem a legerősebb darabok kerültek így bemutatásra (Jégkorszak 3D). Szóval írásom könnyen lehet, hogy nem lesz teljesen valósághű, de ezt én is csak a billentyűütlegelés végére fogom megtudni, hiszen most szedem össze gondolataim a filmről és a végeredményt még én sem tudom. Hülyén hangzik persze, de ez van, sok írás van fent a neten, azokat is lehet olvasgatni.
James Cameron eléggé impozáns filmográfiával rendelkező rendező egyén, olyan klasszikusok fűződnek a nevéhez amik minden, magára valamicskét adó filmrajongó polcán képviseltetik magukat, ha máshogy nem is de másolt kalózverzióban. Ilyen címek ezek, mint az Aliens (amit szokás a sorozat legjobb darabjának is tartani), a Terminator 1-2., a True Lies, a Mélység titka, a 11 Oscar díjas Titanic és hát most ugye az Avatar. Tudni kell, hogy a tárgyalt film elkészítése a mester úr régi álma, a forgatókönyv már a ’90-es években is készen volt, de ideáig technikailag megvalósíthatatlannak tartották. Mostanáig, nem létező technikával azonban végre elkészülhetett a nagy mű. A technika egyébként aminek a nevét sajnos meg nem tudnám mondani (lévén az ilyesmi annyira sosem érdekelt) annyira forradalmi és újszerű, hogy George Lucas annyira a hatása alá került, hogy fontolóra vette egy új Star Wars trilógia (gyengébbek kedvéért 7-8-9. rész) elkészítését, ami azért nem kis szó (és remélhetőleg nem csak pénzcsinálási vágy van mögötte).
Akkor essünk is neki a vesézésnek, ahogy azt szoktam kezdve a sztorival, ami bizony klisés és láttuk már százszor. Tényleg, a világon semmi újítást nem hordoz magában, ezer másik filmből lett összeollózva, vagy legalábbis a nézőnek úgy tűnhet. Hiszen láttunk már más bolygókat kolonizáló embereket korábban is (Aliens, Total Recall), kapzsi vállalatokat akiknek nem számít az emberi és egyéb értelmes élet csak a profit (Nyolcadik utas a Halál), ellenséges törzsbe beépülő, később oda benősülő, majd a korábbi csapatával szembe forduló katonát is láttunk már (a Dolph Lundgren nevével fémjelzett Vörös Skorpió, de írhatnám a sokkal híresebb Pocahontas-t is), szóval sablonból van bőven. De és itt jön a DE, működik. Igen, ami 20 is működött, az működik most is, és lehet szájat húzni de ez van. A klisé pont attól klisé, hogy ha megfelelően van tálalva akkor beválik. Itt is ez történik. Persze azt is lehet mondani, hogy ennyi idő alatt lehetett volna írni egy bonyolult, újszerű, csavaros sztorit is. Nos ez igaz, de így sem fogunk csalódni, ha ezen a téren elvárás nélkül ülünk be rá, mint az én tettem vala :D. Meg különben is több mint 10 éve létezik és olvasható különféle formában a szkript szóval erre azért elég régen számítani lehetett.
A rendezés viszont megint igazi Cameron minőség. Bár próbáltam két szájtátás között figyelni az esetleges rendezői bakikra, logikátlanságokra, vagy buktatókra, ilyet igazából nem találtam, egyről meg még nem sikerült eldöntenem, hogy annak vegyem-e. Most jön a SPOILER: amikor a végső csata végső végén, a sebhelyes fejű ezredessel(?) harcolnak, Neytiri vajon honnan tudja, hogy Jake emberi alakja, abban a laboratóriumban van és fuldoklik. Persze az is lehet, hogy itt valamiféle vágás volt, ami esetleg majd egy bővített verzióban benne lesz, de így is furcsának találtam. De ezzel vége is van a bukfenceknek, szóval elmondhatjuk, hogy a rendező úr következetesen és odafigyelve dolgozott művén, mint tette azt korábbi munkái során is. Cameron mindig is jó rendező volt, és az is maradt.
Itt most megint vissza kell térnem, még ha csak kötelességből is a látványra, ami valóban elképesztően álleejtősen néz ki, amire a 3D hát nem egy lapáttal pakol rá, hanem minimum toronydaruval. A Pandora bolygó él, lélegzik, nem egyszer kaptam magam azon, hogy elmerülök a színekben, a kis repkedő bogarakban, a színpompás, tirtarka virágok, csodaszép térhatású formáiban, a na’vi-k arcában, a dzsungel fáiban, a lebegő helek látványában, az élővilág sokféleségében. Ilyenkor valahogy kikapcsoltam a világot magam körül és csak néztem ezt a gyönyörű világot, ami abszolúte remek munka és valóban technológiai forradalom. Ahogy a színészek arcát megcsinálták a na’vi-k testére az is megérne minimum egy külön bekezdést ha ismerném az eljárást, de ennek hiányában eltekintenék ettől. Elég legyen annyi, hogy baromira élethűen néznek ki és minden arckifejezésük világosan leolvasható a digitálisan megszerkesztett arcukról. Tehát igen, az ok ami miatt mindenképp megéri megnézni az Avatar-t és ami miatt mindenképp moziban és 3D-ben érdemes megnézni, az a technika, a látvány, az akció. A film végi csata, bármilyen meseszerű is (ez, mármint a meseszerűség egyébként az egész filmre jellemző és ezúttal nem is bántam), pofáraejtős, ahogy a repülő lényeken megrohamozzák az emberek helikoptereit, a lövöldözések, lassított ugrások lenyűgözők. Szóval ki mondom kerek perec, nem szórakozok, aki ilyen-olyan szir-szar kamerával felvett, gagyi, visszhangos, netről letöltött kalózverzióban nézi meg a mozit az egyenesen bűnt követ el a film ellen, sőt gyakorlatilag megerőszakolja azt és könyörtelenül kitépi annak legnagyobb erősségét: a vizualitást. Nem szabad! Nekik innen csak annyit üzennék, hogy fogjanak meg egy ásót (vagy ha nincs irány a legközelebbi kertészáruház), menjenek ki a kertben vagy csak simán keressenek egy füves placcot valahol és jó mélyen ássák el magukat.
Filmzene. Ha megkérdeznék tőlem mi az ami a látványon kívül legjobban tetszett az Avatar-ban gondolkodás nélkül vágnám rá, hogy a zene. James Horner nagyszerű és zseniális munkát végzett. Zenéje egyaránt szerves része a filmnek és Pandora élővilágának, de van olyan jó, hogy önállóan, a film nélkül is hallgatható legyen. A témái, például a lélekemelő hősies téma, ami a már emlegetett végső csata alatt szól fülbemászóak, emlékezetesek és bizony az érzelmekre is hatnak. Saját szememmel láttam, ahogy a mellettem ülő teljesen ismeretlen lány arcán a halálukba repülő na’vi-k rohama alatt szóló muzsikától lefolyik egy könnycsepp. Szeretném beszerezni ezt a csodálatos filmzenét én is beszerezni valahogy és van egy olyan érzésem, hogy jó párszor meghallgatnám akár egy nap alatt is.
A színészi munkát annyiból érdekes értékelni, hogy a film nagy része alatt digitálisan életre keltett alakok mozognak és játszanak, így az ő játékuk leginkább az ügyes kezű technikusok és animátorok érdeme. Viszont az élőszereplős részeket már tudom osztályozni. Tőlem egy erős jót kapnak most. Sam Worthington úgy tűnik Mel Gibson örökébe lépett (akik nem tudnák, mindketten ausztrálok), mostanában nagyon elkezdett futni a szekér. A Terminator 4 után most itt van ugye az Avatar, és jön majd a Clash of The Titans amiben szintén főszereplő, tehát alighanem egy új karriert láthatunk kibontakozni. Nincs is vele bajom, szimpatikus fickónak tűnik és még színésznek sem rossz. Külön örömömre elég nagy szerepet kapott Sigourney Weaver, a legelső akcióhős, a sci-fi műfaj királynője, az alien mészáros meglepően nagy szerepet kapott. Szerepe szerint egy idegesítő és buzgómócsing, tudálékos tudóst játszik, de a néző elég hamar meg fogja kedvelni az ezúttal is tökéletes alakítást nyújtó színésznőt, aki nem csak Ripley hadnagy szerepének köszönheti a világhírt. Helyet kapott még a stáblistán, az egyik titkos kedvencem is, aki újabban igyekszik elhódítani a címet Weaver-től és az új sci-fi királynővé válni. Ő pedig nem más, mint Zoe Saldana, aki idén két tudományos fantasztikus filmben csillogtathatta tehetségét és szemrevaló alakját (a másik az új Star Trek volt ugyebár). Bár itt csak digitális mását láthatjuk ő még na’vi alakban is szép, hiába kék a bőre, nagy a szeme és hegyes végű a farka. Na meg persze
Na összegezzünk. Az Avatar lenne az év filmje? Nem, nálam sajnos nem, ezt továbbra is tartja a tényleg nagyszerű Watchmen. Hogy az év leglátványosabb filmje? Na ez igen, ez így van, sőt az évtized leglátványosabb filmje díjért is pályázhat, persze szigorúan csak 3D-ben. Tényleg ennyire szükséges a 3D a filmhez? Igen, azt hiszem nélküle sokkal kevesebb lenne. Jó film az Avatar? Persze, sőt nagyon is jó film. Sablonos, igen, de működőképes és olyan látvánnyal van megáldva ami überel minden eddig látottat. Hoz változást a filmiparba? Igen, hoz, méghozzá soha nem látott technikai és vizuális megoldásokat, ami talán még George Lucas-t is újra Star Wars készítésre fogja rávenni. Technikai forradalom? Az.
Nos akkor mi is az Avatar? Egy izgalmas, látványos, érdekes sci-fi mese, csodálatos világgal, lenyűgöző lényekkel, jó színészekkel, ami arra a majd 3 órára amíg az ember nézi vizualitásával és magával ragadó hangulatával elfeledteti velünk a világ gondjait, a nehéz pénzügyi helyzetet, a válságot, hogy jövőre választás lesz és hogy talán még nehezebb idők jönnek. Elfeledteti, mert elvarázsol Pandora gyönyörű lélegző világa, a na’vi-k kultúrája és bár tudjuk, hogy a valóságban a kezdetleges technikájukkal soha az életben nem győzhetnének az őslakosok, mégis olyan jó elhinni amíg tart a film. Én nem vártam ennél többet és amit az Avatar-tól elvártam azt igazából megkaptam. Számomra már megvan az év filmje, tehát nekem több ezúttal nem is kell. A látvánnyal meg Cameron igazából megvett kilóra. A többi akár feledhető is lenne, de nem lesz az. Michelle Rodriguez segge pedig tényleg kimondottan jól mutat 3D-ben. :D
80%
