A Superman sorozat második része, bár hatalmas viták és botrányok közepette, a nehézségek ellenére is elkészült és elég szép bevételeket is hozott. Bár maga az alkotás eléggé megsínylette a botrányokat, a csökkentett költségvetést és a nem túl szerencsés rendezőváltást és az azzal járó alapkoncenciócserét, nem nevezhető rossz filmnek. A maga idejében pedig egy kellemes, jópofa, szórakoztató szuperhősös történetnek számított, főleg, hogy tulajdonképpen a második "A" kategóriás képregényadaptáció volt akkoriban. Így tehát, ahogy a Warner-nél az majd a későbbiekben is szokás lesz, tető alá kellett hozni egy újabb epizódot.
A rendezői székben ezúttal is a második részben jelesre vizsgázott (a kasszáknál) Richard Lester ült és ezzel kezdődnek a harmadik rész gondjai. Míg a második rész készítésekor a Donner által forgatott jelenetek és Mario Puzo sztorija jó alapot adott egy sikeres filmhez, addig itt már tökéletesen kiütköznek az új koncepció hiányai. A Superman 3. részéről szinte süt az, hogy nem hozzáértő rendező kezébe került. Richard Lester persze egyáltalán nem rossz direktor, de saját maga is bevallotta, hogy nem szereti és soha nem is olvasott képregényeket, és magát Superman-t is csak a második epizód forgatásán ismerte meg. Így tehát sikerült a lehető legrosszabb irányba terelnie az Acélember mítoszát.
Superman legyőzte Zod tábornokot és követőit, Lois pedig nem emlékszik a titkára. Gus Gorman egy szerencsétlen sorsú komputerfejlesztő új találmányával megüti a főnyereményt és egy csapásra nagymenővé válik. Egy milliomos házaspár azonban arra akarja a feltalálót felhasználni, hogy megölhessék Superman-t az igazság első számú védelmezőjét. Készítenek egy mesterséges kryptonitot ami majd megöli a hőst. Clark eközben Smallville-be látogat, ahol felkeresi középiskolai szerelmét Lana Lang-ot. Majd pedig amikor egy álünnepségen kitüntetik Superman-t a gyári kryptonit nem várt hatást eredményes, a szuperhős személyisége kettéhasad és hogy legyőzze ellenfeleit először önmagát kell legyőznie.
Mivel a második rész idején sikerült vérig sérteni Mario Puzo-t, ezért a sikeres olasz író a harmadik epizód készítésében már nem vett részt. Ami süt is a történetről, ami eléggé bárgyúra sikerült sajnos, amellett pedig még válogatott sületlenségek is tarkítják. Csak párat ezek közül, hogy értsük mégis miről van szó. A Gorman által tervezett szuperkomputer igazából semmire sem jó, zöld kryptonitsugarakat lövöldöz magából, öntudatra ébred, robotnőt csinál az áldozatából, és egyéb marhaságok. A Smallville történetszálból sikerült a minimumot kihozniuk, Clark bénázásain és pár igazából semmire sem jó (a filmet és a karaktert sehová nem vivő) jeleneten kívül. Az egyetlen érdekesség, hogy Lana-t az az Anette O' Tool alakítja aki a Smallville című sikeres TV sorozatban Clark anyukáját játssza.
Superman személyiséghasadását is sikerült teljesen elbaltázni. A mesterséges kryptonit hatására az Acélember ugyanis először gonosszá válik. Bár ez így nem teljesen igaz, igazából csak bedurcizik, sötétebb színű ruhát kezd hordani (igazából pont olyan árnyalatú, mint az első részben volt, csak a harmadik részre már egész árnyalatokkal világosítottak Superman szerkóján), elfelejt megfésülködni és borotválkozni, majd pedig elkezdi a világ legnagyobb idegenforgalmi látványosságait tönkretenni (galád módon még a Pisai ferde tornyot is kiegyenesíti ez a rossz kisfiú). Mjad később ténylegesen ketté is válik, az egyik személyisége ráadásul Clark ruháit fogja viselni (hogy hogyan oldja ezt meg ne is kérdezzétek, ez is megy az univerzum megoldatlan rejtélyei közé), hogy aztán egy olyan remek helyszínen, mint egy roncstelep verekedjen meg saját magával, mint egy roncstelep egy kimondottan béna jelenetben.
A SUperman 3-on egyébként látszik, hogy itt már abszolút komolytalanra és vígjátékosra vették az egészet. Eleve Superman ellensége egy komikus, aki sajnos a forgatókönyv gyatra színvonala miatt még csak nem is vicces. A második részben látható poénkodás, gegparádé itt hatványozottan jelentkezik teljes komolytalanságba taszítva Superman mítoszát. Ennek ellenére még ez a rész is nézhető ami egyes egyedül annak köszönhető, hogy ötlet legalább volt, bármilyen keveset is hoztak ki belőle és, hogy Richard Lester jó rendező és mi lenne ha még értene is a képregényfilmekhez...
A lávány viszont még gyengébb lett az előző részhez képest (aki eljutott a 3. részig valószínűleg észrevette ezt), ami érthetetlen, hiszen 1983-ra már túl voltunk két Csillagok háborúja epizódon (és ebben az évben jött a harmadik) ami forradalmasította a filmes trükktechniákát, tehát minden adott lett volna a trükkök fejlődéséhez, ami mégsem történt meg.
A zenéért ezúttal a Sebhelyesarcú soundtrack-ját is szerző Giorgo Moroder volt a felelős, de a John Williams féle főtémán kívül semmi megjegyezhető eleme sincs, sőt még Arany Málnára is jelölték a zeneszerzőt.
Gene Hackman nem volt hajlandó szerepelni Lester filmjében, ezért a mai napig a Superman 3. az egyetlen Superman filmes próbálkozás ahol nem szerepel Lex Luthor. Marlon Brando a második rész megtekintése után még annyira sem tartotta a filmet, mint anno az elsőt, így az ő megjelenése is mínuszos lett, ami kár, mert ő legalább valami színvonalat is hozott volna. Margot Kidder itt már kimondottan idegesített, Anette O' Tool pedig nyulfarknyi szerepében nem túl sok vizet zavart. Christopher Reeve-t viszont dícséret illeti, ő legalább próbálkozott a játékával gonosszá tenni a gonosz Superman-t ha már a forgatókönyvírok nem a munkájukkal. Én igazából sajnálom őt, ő ennél a filmnél jobbat érdemelne.
A Superman 3. egy ezer sebből vérző, bődületes marhaságokkal tarkított alkotás, amit nézhetővé egyedül Lester rendezői tapasztalata és az a pár jó ötlet tesz. Kiskoromban viszont, szerettem így időnként ezzel is el tudok nosztalgiázni, viszont minden megnézésnél egyre kevésbé tetszik. Kár érte, Superman karaktere ennél méltóbb filmeket kaphatna majd a közeljövőben. Komolytalan és igazából csak gyerekenek merném nyugodt szívvel ajánlani, 10 éves kor fölött már kevésbé élvezhető alkotás. Kár érte!
45%
