Ma a blog személyes részét szeretném elkezdeni, az elmúlt hétvége eseményeinek és annak mellékhatásainak (lévén ezt a bejegyzést két hányás között írogatom) leírásával, ecsetelésével, bő kifejtésével szeretném kezdeni.
Pár lelkes olvasómnak bizonyára feltűnt, hogy a hétvégén nem adtam életjelet magamról. Ennek az az oka, hogy nem tartózkodtam itthon, hanem családdal és pár kedves ismerőssel egy Mátraszentimre nevű faluban töltöttem a hétvégét. Na azért túl nagy dologra nem kell számítani, egy kis faház gyakorlatilag az erdő szélén (Evil Dead filmek óta valahogy mérsékelten kedvelem az ilyen alaphelyzeteket, bár itt nem találtam gyanús könyvet, ami meg volt azt én vittem :D), bár egy ilyen kiránduláshoz minden szükséges kellék megtalálható volt benne. Pénteken a tervezettnél kb. 3 órával később sikerült megejtenünk a megérkezést a teljes sötétségben. Aztán ház birtokba vétele, vacsora és alkohol ahogy az ilyenkor illik és lenni szokott. Na ez történt péntek este.
A szombat az már egészen másként alakult. Miután felébredtünk és pár liter kávé elfogyasztásával némi életet vertünk magunkba (nagyon el tudja nyomni ám az embert a mátrai levegő :D), és magunkba erőltettünk némi táplálékot elindultunk túrázni. Ez annyiból érdekes, hogy kis országunk azon táját nem igazán ismerem, amikor utoljára arrafelé jártam csak Gyöngyösig sikerült eljutni. Szóval ez nekem még felfedezésnek is jó volt. Kiválasztottunk egy "egybakancsos" viszonlag rövid távú túrát, amit hatalmas gyakorlatunknak és a nyárról maradt remek fizikai kondíciónknak köszönhetően a tervezett 2 óra helyett sikerült majd' 3,5 órára kinyújtanunk (bár én már annak is örülök, hogy legalább az útra visszataláltunk és nem bolyongok azóta is az erdőben). Látványosság igazából nincsen sok, meg lehet nézni a Vöröskő-kilátót, ahol az írás szerint tiszta időben akár a Tátra csúcsait is láthatjuk. Na ez az amit nem szabad elhinni, ma már sajnos olyan erős a légszennyezettség még itt is, hogy max a következő 3 településig láthatsz el (bár ez is igen szép egy panoráma mit ne mondjak). Meg aztán ott van még a 3 falu temploma a tóval, ez sem csúnya. Amit viszont én csúnyának tartok (és itt hadd térjek el picit a tárgytól) az a falvakban egyre inkább megfigyelhető házak. Itt most a régi tipikus tornácos parasztházakról beszélek amiknek mostanában olyan divatos a felújítása. Persze a baj nem ezzel van, hanem, hogy ezeket a házakat kívülről bizony le is festik, méghozzá, kék, zöld, lila, piros és egyéb színekkel. Mostanában egyre több faluban lehet látni ilyesmit. Ez pedig így ronda, nem kicsit, nagyon. Meg azon kívül, hogy nem is illik a faluhoz még ízléstelen is. Sőt egyenesen bűntett az emberi jó ízlés ellen. Miért nem lehet ezeket a csodálatos házakat, ha már felújítjuk meghagyni a régi rusztikus stílusban, fehér fallal, faragott oszlopokkal és egy szép lócával, hogy lehessen üldögélni a tornácon. A másik építészeti ízléstelenség ami még szemet szúrt nekem az magában M.szentimrében volt. Egy egykor csodálatosan szép, régi stílusú villa leromlott állapotban, melléépítve a szocializmus csodás öröksége egy betonkocka, ami üdülőként szolgálhatott gondolom én. Pedig ha valaki ezt megvenné, azt az ocsmány betonvackot lebontaná onnan és tisztességgel renoválná ezt a villát garantáltan a falu legszebb háza lehetne belőle. De az előző rendszer ezt is hagyta tönkre menni, mint oly sok minden mást ami az egykori arisztokráciához tartozott.
Na de ne térjünk el túlzottan a tárgytól. Mire végre sikerült hazaérni a túrázásból és kellően elfáradva el kellett kezdeni főzni valamit ha enni is akarunk. Itt sem kell nagyon extra dolgora gondolni, egyszerű vörösboros marhapörkölt az ami ilyenkor dukál. Finom is lett, kár, hogy nem maradt belőle. Aztán a péntek esti program ismételt változata, evés, alkohol annyi plusszal, hogy apa meg én mikor a többiek kidőltek még elkezdtük nézni a Harcosok klubját, bár egyedül én maradtam talpon a végéig.
A vasárnap már lényegesen lájtosabb volt. Az ébredés azonos menterenddel zajlott, mint szombaton. Aztán egy kisebb túra ismét ezúttal szerencsére a helyes útvonalon Galyatetőre majd vissza. Utána elfogyasztottuk a tegnapi maradékot amiből én becsülettel kivettem a részem, gondolom ennek köszönhető mai remek állapotom. Utána egy kis ivászat, hogy nem vigyünk már haza annyi mindent, kivéve a sofőrök ugyebár, mert haza is kéne menni. Az indulás ezúttal is csúszott, de végül olyan 7:40-re sikerült beérni Miskolcra. Reggel pedig feszülő gyomorral és egyre növekvő hányingerrel sikerült ébrednem, de ez már másik mese.
Statisztikák:
-a szállás 1 embernek 1 éjszakára 1500 Ft
-3 nap alatt 15 km-t gyalogultunk
-7 ember 3 nap alatt 3 üveg pálinkát, 1 üveg whiskey-t, 1 üveg vodkát, 10 üveg bort és 6 doboz sört fogyasztott el (ennek kb. negyede az én lelkemen szárad)
-7 ember 2 nap alatt 15 liter marhapörköltet fogyasztott el
Értékelés: A kirándulás maximálisan eredményes volt, személy szerint nagyon jól éreztem magam, aki teheti családdal, haverokkal nyugodtan beiktathat egy ilyen hosszú hétvégét és nem bánja meg. Magyarország pedig amellett, hogy bővelkedik az ilyen helyekben még kifejezetten szép is, tehát a túrázást is ajánlom.
U.I.: Fényképeket még nem kaptam, ha sikerül megszerezni akkor párat utólag beszerkesztek majd.
