Sam Raimi aki mostanában gigának számító 300 milliós költségvetésből rendez Pókember filmeket sem tartott mindig itt ahol most van. Ő bizony horrorfilm rendezőként indult méghozzá a nevéhez fűződik a kultikus és klasszikus Evil Dead című horrorműfajon belül megkerülhetetlen alapmű is. Sokan nem tudják, de ezt a filmet Raimi durván 30 000 dolláros költségvetésből az egyetemi cimborái és a családja közreműködésével hozta össze. Ami ezután zajlott az már történelem, a filmet bemutatták egy filmfesztiválon, ahol mit ad Isten ott ült egy bizonyos Stephen King is, aki saját pénzből elintézte, hogy kiadják az Evil Dead-et videón és Raimi elindult a nagy rendezővé válás útján. Pályáját olyan filmek fémjelzik, mint az egyik legnagyobb kultfilm a Sötétség serege (főszerepben Raimi egyetemi diáktársa és egyik legjobb barátja az isteni Bruce Campbell) és fentebb már emlegetett Pókember filmek, amik közül a második sikerült igazán kiemelkedőre, vagy a remek misztikus thriller a Rossz álmok. Most pedig 2009-ben újra visszatért kedvenc zsáneréhez és a mi legnagyobb örömünkre újra horrort rendezett (némi vígjáték beütéssel).
Christine Brown egy banki tisztviselő, aki épp az igazgatóhelyettesi posztra áhítozik és rivalizál a tenyérbemászó kollégájával. Ezért aztán amikor egy szegény öregasszony kér halasztást a jelzálogára minden jó szándéka ellenére elutasítja és ezzel kilakoltatja. Ám nem tudja, hogy ezzel mekkora bajt zúdít magára, az öregasszony ugyanis boszorkány és egy ősi cigányátkot szór Christine-re. Ekkor pedig elkezdődik a három napos pokoljárás aminek a borzalmai végleg megváltoztatják és tönkreteszik a fiatal lány életét.
A történetért ezúttal is Sam és Ivan Raimi a felelős és hát horrortól ne is várjon sokat. Kicsit valóban hasonlít a Stephen King féle Sorvadj el!-hez, de megnyugtatok mindenkit ezen kívül a világon semmi közük egymáshoz, Raimi-ék nem loptak King-től csak írtak egy saját verziót átokra. Ami egyébként mérföldekkel jobb is, mint a King regényből készült adaptáció. Ami külön öröm, hogy a rendező úr itt végre ismét jó formában van és megcsillogtat valamennyit abból a kreativitásból és egyedi látásmódjából amiről azt hittük végérvényesen elveszett a Pókember 3. epizódjával. A Pokolba taszítva ugyanis jó, méghozzá nagyon is jó. Amikor az a dolga, hogy paráztasson akkor feszült, kemény pillanatokkal szolgál és az is sűrűn elő fog fordulni az alkotás nézése közben, hogy felröhögünk a kicsit Herkules/Xena-s kicsit Evil Dead-es, klasszikus Raimi féle fekete humoron (SPOILER: amikor a megszállt kecske elkezd beszélni, hát én majdnem leestem az ágyról, de a protkóját kiköpő cigányasszony sem rossz). Amellett pedig olykor már szinte trash horror szinten gusztustalan. Van itt állatgyilkosság, testnedvek szájból szájba ömlése szóval gyenge gyomrúak lehetőleg ne kajáljanak a film előtt vagy közben, mert abból könnyedén baj lehet.
Sokaknak persze emiatt a humoros hangvétel és a szándékoltak „gagyi” CGI miatt valószínűleg nem fog tetszeni a Pokolba taszítva, de ők valószínűleg nem értik vagy nem szeretik Raimi stílusát ami kár, de hát nem vagyunk egyformák. Mert azt azért ki kell mondani, hogy Raimi mindig is ehhez értett igazán, a horrorvígjátékhoz esetleg hívhatjuk horrorparódiának. Mindig is ez a műfaj és stílus állt legjobban neki. Itt pedig kihozza magából mindazt ami kell, hogy ez a mozi jó legyen. Nem titok: az egyik híres filmfesztiválon az egyik kritikus úgy jött ki a Drag Me To Hell premierjéről, hogy ő már látta az idei év legjobb filmjét, mert amit műfajában elvár egy filmtől azt Ez a film 100%-osan hozta. Ezzel a szemlélettel kell leülni tehát a Pokolba taszítva elé így garantált a jó szórakozás.
Amit egyedül hiányoltam Raimi legújabb szösszenetéből az igazából egyetlen egy dolog. Vagyis inkább személy. A Sam Raimi által készített filmek állandó kellékéről ill. mellékszereplőjéről van itt szó: Bruce Campbell-ről. Nem értem, hogy ha a rendező úr szinte összes filmjében vállalt legalább egy kis szerepet (a Pókember 3. gyakorlatilag a legjobb pár percét köszönheti neki) itt miért nem tudott. Pedig az amúgy is ütősre sikeredett családi vacsora jelenetet igazán fel tudta volna dobni. Kár ezért, pedig nagy ziccer lett volna.
A többi szereplő egyik teszi a dolgát erős közepes alakítást nyújtanak, amivel sok műfajtársát még felül is múlja a film. Alison Lohman bár nem különösebben feltűnő szépségű nő, de a banki alkalmazott szerepéra kinézetre tökéletes. Justin Long mostanában főleg a Die Hard 4 kapcsán egyre többet foglalkoztatott színésszé kezd válni, amit én személy szerint nem bánok, nem tehetségtelen a srác.
Amit az ember egy ó horrorvígjátéktól elvár az ember azt szépen szállítja a Pokolba taszítva egy-két remek poén nagyon be tud ütni, mint ahogy a Lamia nevezetű démon ténykedése is eredményezhet pár feszültebb percet bár a horrorrajongókat komoly meglepetés nem fogja érni. Szórakoztató, olykor félelmetes, időnként gusztustalan maximálisan nézhető alkotás lett Raimi úr legújabb agymenése és végre újra megmutatta azt az egyediségét amiért a rajongói és az átlagnéző is szereti őt. Soha rosszabbat!
75%
