Bevallom amikor megtudtam, hogy film készül a Postal nevű botrányhős játékból kifejezetten örültem neki. Ugyanis az alapanyag tökéletes lehet egy ütős, pofátlanul jó trash filmhez. Aztán jött a sokkoló és letaglózó hír: a Postal filmet Uwe Boll rendezi. Mit ne mondjak ennek túlzottan nem örültem, de a remény ott élt bennem, hogy Boll aki a céltalan, erőszakos szarokhoz ért a legjobban most végre beletalálhat. A Postal ugyanis már játéknak sem volt más, mint egy céltalanul erőszakos, feleslegesen brutális szar. Azután egy videómegosztó oldalon felbukkant az új Boll alkotás első három perce ami több volt, mint biztató. Így ültem le hát most megnézni a megérdemelten közútálatnak örvendő rendező új filmjét.
Elöljáróban pár szó a játékról. Az első részhez valójában sosem volt szerencsém, annyit tudok róla, hogy az még egy kétdimenziós, felülnézetes játék volt, ami erőszakossága és kiugróan magas hemoglobintartalma miatt azonnal botrányt kavart. Amellett pedig szép bevételt hozott az alkotóknak. Így tudott elkészülni a második rész, ami már 3D-s volt és belső nézetes. Amelett pedig egy ultrabrutális, gyomorforgató, gusztustalan, aberrált, erőszakos őrült baromság. Hogy mi a varázsa akkor? Pont az előbb felsoroltak. Ebben a játékban mindneki kedvére kiélheti a saját sötét lelke elvadult mechanizmusait, anélkül, hogy törvény szegne. Emellett pedig a Postal 2 (aminek remek magyar szinkronos változata is készült) fittyet hányt a politikai korrektségre, nácizmus, rasszizmus, terrorizmus színesítette a "biztosítékivágó" programot. Ezért lehetett volna a tökéletes és mindent ütő trash film alapja. Kár, hogy nem így történt.
Dude élete egy merő szenvedés. A dagadt kiálhatatlan felesége egyedül a nőkkel nem csalja, a munkahelyén tojnak a fejére, a kutyája mindig az ajtaja elé potyogtat és még a legutolsó csöves is leugatja. Így tengeti üres és semmitmondó életét amíg mindezt el nem unja és úgy nem dönt, hogy segít a nagybátyjának (aki egy szektavezér) megszerezni egy vírust mielőtt az Ossama Bin Laden kezére jutna.
A fenti kis összefoglalóból tökéletesen látható a történet milyensége, illetve annak a hiánya. De olyat, mint sztori igazából már az alap sem mondhatott magáénak így ezt ezúttal nem rójuk fel hibának. Pedig hibából sajnos nagyon sok akad a filmben. Az első három perc (a párbeszéd a repülőn) azonban így is remek és hát megvallom őszintén a végét (SPOILER: a WTC-be a filmben ábrázolt módon csapódó repülőt) én nem nagyon mertem volna felvállalni. Kár, hogy a további nem sikerült ilyen jól.
Őszintén szólva a Postal mozi nincsen fele olyan vicces, fele olyan erőszakos, fele olyan brutális és fele olyan értelmetlen marhaság sem, mint lehetett volna. Uwe Boll ugyanis ezúttal is csalódásra kényszeríti a nézőt. Ahelyett, hogy azt adta volna amihez ért (vagyis nem ért semmihez, de a Postal vászonra viteléhez pont az kellett volna) többet akart belerakni filmjébe, mint kellett volna. Az elsődleges és legeslegnagyobb hiba tehát az, hogy a film sokkalta többnek akar látszani, mint ami. Ettől függetlenül a rendező cameojában észrevehető öniróniáját értékeljük és örülünk is neki (bár mindig is sejtettük, hogy náci aranyból készülnek a filmjei és utálja a videojátékokat), de ez édeskevés egy jó trash-hez.
Egész egyszerűen túl kevés a poén és ami van benne az sem üt annyira, mint ahogy az szánva lett (ez de szép magyaros volt, huh). A játék ugyanis kritizált, pellengérre állított és parodizált szinte mindent a világon. Beszólt a redneck-eknek, az arab terroristákat, a rendőröket, a négereket, a nácikat egyszóval szinte az összes társadalmi osztálynak. A mozgóképes változatban ebből sajnos sokkal kevesebbet kapunk itt csak a fekákig és a nácikig jutunk el.
Ahogy a lövöldözés és a vérben tocsogás is szinte minimális ahhoz képest ahogyan lenni kéne. A videojáték másik alapját ugyanis a vérengzés jelentette (egy rossz nap után az irodában nincs is jobb feszültséglevezetés, mint a Postal 2 és még kárt sem okozunk az emberi életekben). Sajnos a játékidő nagy részét a mászkálás és az üres dumák töltik ki (Bol biztos azt hitte, hogy most aztán ő lesz Tarantino, megint koppant a srác). Bár egyesek még így is erőszakosnak mondják a filmet és valamennyire még igazuk is van, mert így is van benne öldöklés (gyerekeket ölni Hollywood-ban szintén tabunak számít ennek a ledöntéséért újabb respect, én a gonosz lelkemmel olyan jót röhögtem azon a jeleneten). A vér is lehetne több, de hát ennyivel kell gazdálkodnunk.
A vég pedig vagyis az Apokalipszis nagyon gyengére sikerült, kár érte.
A szereplők viszont egyáltalán nem rosszak, ők legalább tudják mi kell a jóféle trash mozihoz. A rágcsálóarcú Zack Ward jó Postal Dude külsőre is megfelelő az arca pedig mindent visz. Azon kívül feltűnik még Ralph "Gagyicocan" Moeller is, mint rendőr és bevallom az az egyetlen film amiben elégedett voltam vele. És ahogy említettem Uwe Boll is tiszteletét teszi egy cameo erejéig. A csajok pedig dekoratívak és (nem csak) szemre valóak.
Szakértő kezekben a Postal a legjobb elkészült trash lehetett volna, így, hogy Boll barmolt bele csak egy elszúrt lehetőség. Sokkal poénosabb, sokkal botrányosabb, sokkal brutálisabb lehetett volna, mint az így elkészült változat lett. Így is kapunk pár kellemes pillanatot (macska hangtompítóként való használata ütős), néhány jóféle vérengzést, bátran nézegethető csajokat és (sajnos) tényleg kevés kikacsintást és gúnyt. Sajnos messze alulmúlta a várakozásaimat, ha valaki jó trash-t akar készíteni bátran nyúljon újra a Postal játékhoz. A vicc viszont az, hogy még így is ez Uwe Boll legjobb filmje, mert ez már legalább nézhető.
40%
