Érdekes megfigyelni, hogy mivé válnak a nagy filmes sorozatok mire elérik a saját harmadik vagy negyedik részüket. Ha ezt már megfigyeltük két a Warner Brothers berkeiben készült képregényfilmes sorozat kísérteties hasonlóságot fog mutatni. Nem titok, a Superman és a Batman széria hasonlóságairól beszélek, mert azokból esetünkben van bőven. Mindkét franchise szinte teljesen ugyanazt az utat járta be. Mindkét esetben a klasszikus és újszerő első részt egy ellentmondásosabban megítélt folytatás követte, de az idő azokat is klasszikussá tette. És mindkét sorzatnál ugyanúgy a harmadik rész indította el a kifulladást. A minőség totális ledegradálása pedig a két széria esetében ugyanúgy a negyedik résznél következett be, sajnos. A két DC hős a filmvásznon tehát hasonló életutat járt be és hasonlóan megérett már egy reboot-ra. Azonban míg Batman-nek ott volt Nolan aki feltámasztotta a bőregeret, Superman csak egy vitatott minőségű (én imádom) Superman visszatér-t kapott.
Na de lássuk ezt az utolsó, igazából duplanullás 4. részt. Már a harmadik rész is borzolta a kedélyeket (és az agysejteket) a vígjátékosra, már majdhogynem paródiára vett alapkoncepcióval és az infantilisbe hajló, gyermeteg humorával és a történetbeli ostobaságokkal. Az tény, hogy a gyermekek számára kimondottan szórakoztató lehet és pár évente még egy felnőtebb, gyermeki lelkületét megőrző ember is el tud vele nosztalgiázni, de ez a befejező rész ez mindent visz. Rosszabb még a Batman és Robin-nál is, méghozzá sokkal.
Az alcímre is két variáció létezik, az egyik csak Magyarországon. Ez pedig a Sötétség hatalma, ami kifejező, kifejezi azt a szellemi sötétséget amit ez film képvisel, a másik alcím pedig a bejegyzés címében is szereplő A béke nyomában, amit ezennel át is neveznék Az infantilizmus nyomában, így jobban árulkodik a movie-ról.
A készítőknek és a már második résztől hibás alapkoncepciónak a negyedik részre sikerült teljesen kivégezniük a szériát. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ez az epizód már másik producercsapattal és Sidney J. Furier rendezésében készült, de bár ne született volna meg soha. Amit itt látunk az a meggyilkolása és a sárba tiprása egy mítosznak és egy hősnek, aki ennél sokkal többet érdemelt volna, de csak ilyen béna és gagyi befejező részt kapott, ami különben is csak azért lett befejezés, mert akkorát hasalt, hogy majdnem 20 évre kiütötte az egész Superman szériát.
Superman legyőzte saját magát és a vz öntudatra ébredt szuperszámítógépet és tovább folytatja hősi tevékenységét, amikor is egy kissrác azt kéri tőle, hogy hozza el a világbékét azzal, hogy megsemmisíti a Föld összes atomfegyverét. Hősünk hosszas gondolkodás és mérlegelés után (mint azt tudjuk nem szabadna beleavatkoznia az emberiség történelmébe) úgy dönt, hogy teljesíti a fiú kérését. A rakétákat egy acélhálóba gyűjti és belehajítja a napba (ami bár nem értek hozzá, de szerintem a felszabaduló energia miatt hatalmas természeti katasztrófát okozna a Földön). De ősellensége Lex Luthor kiszabadul és egy módosított rakétával (a börtönben valószínűleg doktorált atomfizikális és nukleáris biológiából, ha létezik egyáltalán olyan) megteremti Superman legnbénább és legnevetségesebb ellenfelét Atomembert, aki majd elpusztítja Supermant. A kettejük párbaján az egész világ sorsa múlhat.
A DVD borítóján az a mondat áll, hogy a történet kidolgozásában Christopher Reeve is részt vett. Kérem tiszteljük meg az emlékét azzal, hogy ezt a bűntettet a jövőben nem emlgetjük fel neki, de még az is lehet, hogy az a tényleg nagyon kevés jó ötlet az ő tollából származik. Én szeretném ezt hinni. Mert pár jó ötlet azért került ebbe a részbe is mégha kevesebb is és a minimumot is alig hozták ki belőlük. Lássuk most ezeket.
Ez a világbékés ötlet egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik és ebből és Jor-El parancsából lehetett volna egy hosszú és tanulságos moralizálást kerekíteni ami csak Superman erkölcsi felsőbbrendűségét bizonyította volna. A másik ilyen jó ötlet Lacy Warfield karakterének bevonása volt. Ő a Daily Planet új tulajdonosának lánya, akinek nagyon is megtetszik Clark és folyamatosan el akarja csábítani, még elviszi konditerembe is, ami talán az egyetlen igazán humoros jelenet a filmben, és a harmadik jó elképzelés az a jelenet volt, amikor Superman újra interjút ad Lois-nak és Lacy pont erre az alkalomra, időpontra és helyszínre hívja el randira Clark-ot, de még Superman sem képes egyszerre két helyen és két személyiség lenni. Illetve igen, de ez már volt a harmadik részben és már ott is rosszul sült el.
Rossz ötletekből sincs ám hiány, ott van már maga Atombember akinél bénább gonosz alighanem nem volt vásznon, a nevetséges ruhájában és a 10 centis ezüst körmeivel. A verekedés Superman és Nuclear Man között pedig abszolút nívótlan. Ahelyett, hogy megütnék egymást ahogy két nagyjából egyforma erős lénytől illene csak kergetik egymást a Föld körül, meg túljátszva birkóznak. Atomember pedig csak karmolászik és ő is, mint minden szupergonosz a leghíresebb turisztikai látványosságok lerombolásával foglalatoskodik pl: Kína Nagy Fal és még a Vezúvban is kitörést idéz elő, plusz repülni viszi a Szabadságszobrot. Superman pedig valószínűleg a harmadik és negyedik rész közötti szünetben továbbképzésen járt a Dagobah-n ahol hatalmas Jedi mesterré vált és a Nagy Falat is puszta akaraterővel és szemmozgással építi újra. A válogatott marhaságok pedig tovább záporoznak, itt bizony nőket rángatnak fel az űrbe, ahol sikoltoznak ahelyett, hogy kristályosra fagynának, távírányítható Cadillac-kel szöknek börtönből stb. Egyébként pár jelenet ki is lett vágva, mert van egy hatalmas szakadás az eseményfolyamban. Az egyik pillanatban Atomember meglátja Lacy képét a Planet címlapján, a következőben pedig már leszáll a szerkesztőség elé, ahol már várja Superman aki tudja, hogy a lányért jön. Bénaság a köb négyzetén.
Amire viszont nincs mentség az a látvány, a trükkök és az effektek. Felháborító, hogy a technikai fejlődéssel fordítottan arányosan változott a Superman széria látványának színvonala. A negyedik részre ez pedig egyenesen gyalázatos nívót ütnek meg. Amikor a Holdat a Nap elé tolja, Nuclear Man születése, vagy maga a Nap felszíne nevetségesen bénán fest, a repülés kiborító, szinte még a kontúrvonalak is látszódnak, arról nem is beszélve, hogy Superman szerkója minden trükkfelvételen más színű.
Amúgy is világoskékké vált és még az anyaga is más lett, helyenként mintha csillámpor is került volna rá, egyszóval kissé "meleges" jelmezt kapott itt szegény Reeve.
Gene Hackman az új producercsapat és Lester távozása miatt újra Lex Luthor, de itt már ő sem olyan jó, mint eddig, sokszor túljátszást éreztem a játékán és túlontúl ripacs volt. Otis szerencsére kimaradt, ő csak újabb koporszószög lett volna az amúgy is agyhalott filmben. Atomember röhejesen néz ki, amellett ő is egy zombi agyi színvonalán van és a szókincse is megrekedt a "Destroy Superman"-nél. Margot Kidder minden jelenetét kínszenvedés nézni, annyira irritáló a nyafogása. Mariel Hemingway, bár Málna jelölést kapott korántsem volt olyan rossz, amellett pedig igencsak nézegethető virgácsokon lépkedett ez időben, több sajnos nem látszódik belőle, de nem egész jó volt Lacy-nek.
Én igazából csak szegény Christopher Reeve-et sajnálom, aki továbbra is töretlen lelkesedéssel alakítja a piros köpenyes szuperhőst. Ő egy sokkal méltóbb búcsút érdemelt volna a figurájától akivel örökre összeforrt a neve. Mélységesen tisztelem őt, mert jó színész és jó ember volt, az örök Superman és pont ezért érdemelt volna többet és jobbat, utoljára ennél a résznél.
Mi a legeslegnagyobb hibája a mozinak? Hogy ez így, ebben a formában már 1987-ben is gáz volt, ma pedig már majdhogynem nézhetetlen. Ostoba, infantilis, béna és nevetséges, mintha egy ZS kategóriás filmet néznénk. Sajnos közel is jár ahhoz. Gyalázat és egy hős meggyilkolása. Három ujjamon meg tudnám számolni hány értékelhető ötlet volt az egészben. Ez tényleg szégyen, és még csak elfogult sem tudok vele lenni, mert ezt a filmet nem láttam gyerekkoromban (szerintem még nem is adta le magyar TV), szóval még csak nosztalgikus érzéseket sem kelt bennem. ZS matiné, pff.
15%
